A csemeték gyorsan kialakítanak egyfajta „baráti ragaszkodást” a tárgyak iránt, mindenki emlékszik a kedvenc törölközőre, takaróra, párnára, amely nélkül sehova nem lehetett utazni. A kedvenc cipő is addig hordható, amíg a lábujjak kilógnak belőle, nem számít, hogy rongyos, szakadt, azért is azt kell a suliba hordani.
Rengeteg szülő ilyen helyzetben elköveti a nagy hibát, hogy erővel elszakítja a gyermeket a kedvenc tárgya mellől. Ez kolosszális hiba, hiszen akár maradandó traumákat is okozhat. Inkább meg kell értetni, hogy már nem használható, vagy már felnőtt ahhoz, hogy ilyen dolgokat hordjon magával.
Természetesen nem elsőből fog sikerülni, de kitartó, meggyőző munkával megoldható. A legrosszabb, ha türelmetlenül, gyorsan célba akar érni, mert a kicsik nem szeretik a hirtelen változásokat. Adjon időt neki, hogy az új cipő felválthassa a régi helyét. Ha véletlenül ugyanazt a színt és modellt találja, nyert ugye van, egy kis furfanggal, újraszülethet a cipő. De nagyon vigyázzon, meg ne lássa, mert ők nagyon figyelmesek az ilyen dolgokra!