El tudja képzelni azt, hogy az égvilágon semmit nem kell tegyen azért, hogy otthona padlója pormentes legyen? Pedig van olyan robot, amelyik saját magától porszívózza ki a lakást, úgy, hogy közben nem megy neki senkinek és semminek, majd amikor a munkáját elvégezte, sehol nincs szemét, akkor visszamegy az eredeti helyére, a töltőállomására.
Ez óriási fejlődés ahhoz képest, hogy ez előtt körül-belül száz évvel az ember, pontosabban a háziasszonyok maguk végezték ezt a munkát seprűvel. Volt is vele baj, bosszankodás, amikor a takarítás végeztével a seprű darabok ott voltak a lakásban, esetleg még egy-két porcica is szaladgált körben. Az első elektromos porszívó Hubert Cecil Booth nevéhez fűződik és szintén 1901-ben találták fel csak úgy, mint az első mosógépet. Ezt a darabot lovaskocsi vontatta és a takarítás úgy történt, hogy amíg a lovaskocsi kint várakozott, addig az onnan bevezetett hosszú cső másik végével történt a takarítás. Talán mondani sem kellett, hogy ez mekkora zajjal járt. James Murray Spangler kényszerből törte a fejét egy hasonló szerkezeten, ugyanis asztmában és porallergiában szenvedett, a szabadalmaztatására viszont nem volt elegendő pénze, ezért kénytelen volt sógorának, Hoovernek eladni a szabadalmaztatás jogát, aki házról házra járva népszerűsítette a terméket.
Ez a gép már csak 20 kilót nyomott, ez az első Model O típusú szerkezet 1908-ban jelent meg a piacon. A húszas években kezdtek megjelenni, a már súlyban és méretben is megfelelő porszívók, amelyeket először csak a felső osztály használt, de nagyon hamar elterjedt a középosztály szintjén is. Innen tökéletesedett ki tehát a mai önműködős porszívó, amit ma még szintén csak a felső réteg használ.